A pulykák keltetési technikái

1. Inkubációs berendezés Tojáskamra: A keltetőkamra konstrukciós követelményei viszonylag magasak, a tervezéshez és kivitelezéshez szakemberrel kell konzultálni. Jó hőszigetelő képességgel és könnyen szabályozható beltéri kis környezeti hőmérséklet szükséges. Jó szellőzés, hatékonyan elvezeti a beltéri kipufogógázt. A vízelvezetés sima. Az inkubációs folyamat során a páratartalom növelése és az egyéb berendezések átöblítése érdekében a vízfogyasztás nagyon nagy, és a szennyvíz időben történő elvezetése nagy jelentőséggel bír a kelési teljesítmény javítása és a fiatal pulykák betegségeinek csökkentése szempontjából.

Inkubáló- és keltetőberendezés: A megfelelő specifikációkat a pulykák tenyésztési mennyiségének megfelelően kell kiválasztani. Az általános inkubátorok és keltetők automatikus hőmérséklet-szabályozással, páratartalom-szabályozással, tojásforgatással, riasztóval és egyéb funkciókkal rendelkeznek. Használat közben ügyeljen a gyártó használati utasítása szerinti működésre, a rendszeres karbantartás elvégezhető.

2. A keltetőhelyiség és a tojások fertőtlenítése A keltetőhelyiség bejáratánál legyen egy hosszú edényfenék alakú fertőtlenítő tartály, melynek szélessége megegyezik a bejáratéval, hossza kb. 2 méter, mélysége kb. 20 centiméter. A fertőtlenítő tartályt 2 százalékos nátronlúggal töltik fel, és hetente kétszer cserélik. Az inkubációs helyiségben fertőtlenítőszereket, például perecetsavat és 100 toxint használnak, és hetente 2-3 alkalommal permeteznek és fertőtlenítenek. Az inkubátorokat, keltetőket, tojáskocsikat, tojástálcákat stb. minden használat után el kell távolítani, például pelyheket, tojáshéjakat és egyéb szennyeződéseket, fertőtlenítőszeres vízzel leöblíteni, szárítani, lezárni és füstölni kell az újrahasználat előtt.

A keltetőhelyiségbe kerülő tojások kiválogatása után a jól záródó tojásfertőtlenítő helyiségbe kerülnek, és köbméterenként 28 ml formaldehid oldattal és 14 gramm kálium-permanganáttal fél órán keresztül fertőtlenítik. Vannak, akik Xinjieermint vagy néhány antibiotikumot is használnak a tojások 25 fokos meleg vízbe áztatásának fertőtlenítési módszerének elkészítésére, és a hatás is jó. A sterilizált tojásokat a tojásbankba helyezik tárolásra.

Az inkubációs folyamat során a fertőtlenítést és a fertőtlenítést egyszer el kell végezni, miután a tojásokat 2 órán belül a keltetőtálcára helyezték.

3. Mesterséges inkubációs technológia A pulykatojások megfelelő körülmények között 28 nap elteltével keltethetők ki. Az embrionális fejlődés folyamata a következő:

1. nap: Az embriók átmérője 6-10,5 mm;

3. nap: Az erek jól láthatóak, pókhálószerűek;

8. nap: A törzs fejlődésnek indul;

A tizenharmadik nap: előbújnak a tollak, tiszta a fej;

17. nap: Bolyhok jelennek meg;

Huszonegyedik-huszonnegyedik nap: a belső szervek növekedése és fejlődése;

28. nap: kikel a pulyka.

(1) Hőmérséklet-szabályozás A hőmérséklet a legfontosabb inkubációs feltétel. Az embriók csak megfelelő hőmérsékleten képesek normális anyagcserére, növekedésre és fejlődésre. Az inkubációs hőmérséklet a pulykafajtáktól és az évszakoktól függően eltérő. A pulyka általános inkubációs hőmérséklete 37.5-38 fokon szabályozható. Az inkubáció korai szakaszában valamivel magasabb, a későbbi szakaszban valamivel alacsonyabb. Az inkubációs hőmérséklet télen valamivel magasabb, nyáron valamivel alacsonyabb.

(2) Páratartalom szabályozása A kikelés korai szakaszában az embriónak vizet kell felvennie a levegőből, hogy magzatvíz és allantois folyadék képződjön. Ezért a relatív páratartalomnak magasnak kell lennie. Az inkubációs időszak közepén a páratartalomnak alacsonynak kell lennie, hogy megkönnyítse a víz elpárolgását. A későbbi szakaszban, hogy a tojáshéjhártya vagy fehérjehártya ne száradjon és tapadjon, magasabb páratartalomra van szükség, ugyanakkor a magasabb páratartalom is kedvez a csibe héjának törésének. Ha a páratartalom nincs megfelelően szabályozva, az olyan káros következményekkel járhat, mint az egészséges csibék arányának csökkenése és alacsony túlélési arány.

(3) Szellőztetés: Az embrionális fejlődés során folyamatosan oxigént lélegeznek be, szén-dioxidot bocsátanak ki, gázcserét végeznek. Az inkubáció korai szakaszában az anyagcsere szintje alacsony, és az embriónak nagyon kevés oxigénre van szüksége. Ahogy az embrió fejlődik, az oxigénigény növekszik. Az inkubáció későbbi szakaszában az embrió a tüdővel lélegzik, és nagyobb az oxigénigénye. Ezért az inkubátor szén-dioxid-tartalmát 0,5 százalék alá kell szabályozni. Ha ez meghaladja az 1 százalékot, az embrionális fejlődés nagyon lassú, és a káros gáz hosszú ideig az elhalt embriók számának növekedését okozza.

(4) A tojás megfordítása A tojás elfordítása az embrió minden részét egyenletesen felmelegítheti, megakadályozza, hogy az embrió a tojáshéj membránjához tapadjon, segíti az embrió mozgását, és megkönnyíti az embrió tápanyag-felszívódását. A tojásforgatást általában az inkubátor automatikusan, 2 óránként egyszer, 90 fokkal elforgatja.

(5) Hűvös tojások A pulykatojás keltetésének késői szakaszában a saját hőmérsékletük meredeken megemelkedik. Ha a fejlődési sebesség túl gyors, figyelni kell a hűvös tojásokra. Főleg a nyári keltetésben kell nagyobb figyelmet fordítani a hideg tojások munkájára. Amikor a tojások kihűltek, nyissa ki az inkubátort, 2/3-ig húzza ki a tojáskocsit, és a tojás felületi hőmérsékletének enyhe csökkenése után tolja be az inkubátorba. A hideg tojások szerepe a hőmérséklet csökkentése, az embriók serkentése és a fejlődés ütemének beállítása.

(6) A peték szerint, a peték szerint ellenőrizhető a pulykaembriók fejlődése, kiválasztható a terméketlen peték és az elpusztult embriók, ami elősegíti a jó légkondicionálást és elősegíti az embriók fejlődését . A sötét szobában lévő tojás szerint gyorsnak és pontosnak kell lennie. Az első fotó az inkubáció 7. napján készült. A tojással való második expozíciót a tizennyolcadik napon lehet elvégezni.

(7) Kihelyezés és keltetés A tojások kikelésétől a huszonötödik napig az élő embriók az inkubátor tojáskocsijából a keltetőben lévő tojástálcára kerülnek, amelyet csepptálcának nevezünk. A tányér elhelyezésekor a cselekménynek enyhén kell lennie, nehogy a tojáshéj eltörjön, és a tojásokat laposan kell lerakni a keltetődobozba. A kikelés folyamata rövid, mindössze 2-3 nap. A hőmérséklet, a páratartalom és a gázcsere elsajátítása szükséges ahhoz, hogy a keltetés tiszta és robusztus legyen. Amikor a fiatal pulyka pelyhe megszáradt és a szelleme élénk, időben fel kell venni a dobozt. A felszedett fiatal pulykákat eltávolítják a hústölcsérből, hogy azonosítsák a hímeket és a nőstényeket, és körülbelül 24 fokos hőmérsékleten és 60 százalékos -65 százalékos relatív páratartalom mellett tárolják. A tárolóhelyiségben a fény ne legyen túl erős, a szellőzés pedig jó legyen. A kikelés után a kelési helyzetet regisztrálni kell későbbi hivatkozás céljából.